G-DRAGON - One of a kid
Gondolkodva vágtattam Lexy társaságában az udvar felé. Szemem megakadt Löw eléggé elcsúnyított kocsiján.
- Ezért valaki meg fog halni... - néztem Mesutra, aki nagyot nyelve bólintott. - Minél előbb el kell tüntetni, mielőtt megérkezik.
- Mi a jó büdös... - hallottam meg egy olyan hangot, amit ebben a helyzetben baromira senki sem akart.
Hátrakaptam a fejem, és egy rákvörös edzővel találtam szemben magam.
- Ezt hogy hoztátok össze?! - kiabált a kocsira mutogatva, majd felénk fordult. - KI VOLT?
- Ömm... É-én... - emeltem fel a kezem. Életem legnagyobb és legrosszabb hazugságát adtam elő.
- Most komolyan, ki nyomott rá ilyen fehér hagynemondjamki állagú valamit a kocsimra? - szűrte ki fogai között a szavakat.
- Mondtam. Én!
- És mégis megtudhatnám, hogy mi okból kifolyólag? - nézett rám gyilkos hajlammal.
- Hát fogadásból, mi másból! - magyaráztam türelmesen.
- Kivel fogadtál?
- Alexával. - mondtam ki barátnőm nevét.
Az említett hatalmasat szisszent mellettem. Én tényleg meg fogok halni.
- Rendben. - erőltetett nyugalmat magára, ami kevésbé ment. - Egy óra múlva a kocsim olyan tiszta lesz, mintha most jöttem volna az autómosóból, világos?
- Igen. - bólintottam.
- Ha nem lesztek kész, mindketten repültök a táborból egészen Magyarországig!
- Értettük.
Ezzel a mondattal elviharzott mellettünk. Már csak egy talár kellett volna a hátára. Vigyorogva barátnőmre pillantottam, aki az arcára fagyott mosollyal nézett rám.
- Meg se forduljon a fejedben, hogy segítek! - nyöszörgött. - Semmi életerő nincs bennem.
- Erre van a kávé! - közöltem vele ellentmondást nem tűrő hangon. - Főzök neked egyet. Poldi... - sandítottam az említettre, mivel amióta hazaértünk kerülte a tekintetemet.
- Mi az? - billegett a lábujjhegyén, mint egy kisfiú.
- Furcsán viselkedsz...
- Én? - kérdezte három oktávval feljebb. - Ugyan!
- Nem akarsz valamit elmondani?
- Mit?
- Azt csak te tudhatod.
- Nincs semmi... - rázta a fejét, majd gyors léptekben elindult. - Hozom a slagot!
- Haptákban! - kiáltottam rá, mire futni kezdett.
- Igenis!
- Miért vagy ilyen vele? - kérdezte Lex lebiggyesztett ajakkal. - Olyan vagy, mint Löw!
- Te meg hülye. - morogtam. - Sunyít a huncutja. Egészen biztos, hogy ő kente össze.
- Vagy éppen csak tudja, hogy ki volt az. - vont vállat Özil is.
- Tuti, hogy nem ő volt... - rázta tagadóan barátnőm a színes fürtjeit.
- Fogadjunk?
- Egy fagyiban? - nyújtotta kezét, amit elfogadtam.
- Rendben!
Vigyorogva elindultunk a házunk felé, majd hirtelen megtorpantam.
- Mi van? - állt meg Alexa is.
- Hallod ezt? - mutattam ujjammal felfelé, jelezvén, hogy maradjon csöndbe, mert valaki meghalni készül.
- Hmm... Mintha valami bugyborékolna. - ráncolta a szemöldökét, és ahogy kimondta a mondatát, valami bálnához hasonló állat kicsapódott a medencéből. Csak úgy, szimplán, ahogy illik.
- Tom! - kiáltottuk egyszerre, mikor odarohantunk az illetékeshez. - Jézusom, veled meg mi történt?
- Vettem egy frissítőt... - mutatta fel hüvelykujját. - Csak nem aggódtál, kicsilány?
- Hát hogyne! - löktem vissza a vízbe, majd faarccal elindultam a házunk felé.
- Hé, ezt meg mért kellett? - ért be Lexy is röhögve, mikor már a szobánk felé baktattam.
- Nem volt eléggé józan. - jelentettem ki egyszerűen, majd beléptem a gardróbba, és elkezdtem átöltözni. Barátnőm nyaggatására be kellett vallanom, hogy ma valóban meleg van, így felvettem a nekem dobott ruhákat, mondván: "Ha vastagabba jössz ki, garantáltan lelocsollak!". Szerencsére nem kellett kétszer megismételnie, mert egy perc múlva a kiválasztott ruhákban méregettem magam.
- Le kéne fogynom... - állapítottam meg.
- Nekem meg rosszul áll a rózsaszín... - kapta el a karomat és a kijárat felé kezdett vonszolni. - Baka* vagy, nyomás autót mosni, mert Jogi tényleg ki fog penderíteni minket!
Morogva baktattam a kocsi felé, de kedvem azonnal felderült, mikor megláttam, ahogyan Podolski slaggal mossa az autót.
- Téged meg mi lelt?
- Be kell vallanom valamit..
- Éspedig? - fontam magam előtt keresztbe a karjaimat, és vártam, hogy kimondjam: "Én megmondtam!".
- Ami a kocsit illeti... Hummels kente össze, de kérlek ne csináljatok vele semmit, mert ha megtudja, hogy én mondtam el, halott vagyok! - nézett ránk kérlelően, mire kikaptam a kezéből a slagot, amivel majdnem sikerül lelocsolnia.
- Mindenki más az eszembe jutott, csak ő nem... - sóhajtott Lex, majd rám kacsintott. - Nyertem egy fagyit! Viszont, most hozok valami tisztítószert...
- Nem kell! - léptem közelebb a kocsihoz. - Lejön magától is.
A járműmosás gyorsabban és könnyebben ment, mint gondoltam; öt perc alatt kész lettünk vele és mehettünk végre ebédelni.
- Mi a kaja? - kérdeztem helyemet elfoglalva, és akaratlanul is elkezdtem rágcsálni egy ropogós almát.
- Túl sok sav van benne, csak éhesebb leszel. - okoskodott Lexy, mire megforgattam a szememet és egy újabbat haraptam a gyümölcsbe.
- Lexnek igaza van, edzés előtt nem szabad sokat enni. - bólintott Özil is, mire barátnőmmel egyszerre kaptuk fel a fejünket.
- Edzés?!
- Pedig tegnap mondtam is... - vakarta fejét Müller a nemlétező karórájára pillantva. - Úgy hajnali egy fele.
- Mert én biztos figyeltem rád... - nyöszörögte Alexa, és majdnem belefejelt a tányérjába, amiről ő maga sem tudta, hogy hogyan került oda.
- Én meg fél 11 után már nem tartózkodtam a braziloknál.
- Jaaaj, a kisasszony Neymárral romantikázott a tengerparton! - mosolygott negédesen Götze. - Mi volt? Mesélj!
- Mi? Hát... - jöttem zavarba. - Nem volt semmi különös. Beszélgettünk, sétáltunk, aztán meghívott kajálni...
- Hogy mi?! - akad ki Alexa egy pillanat alatt.
- Éjfélkor?! - kontrázott rá nagybátyám is, amit nem értettem.
- Ilyen egészségtelen életmódot! - rázta a fejét Podolski.
- Mi van veletek? - mutogattam olaszosan, ami az osztályfőnökömről ragadt rám.
- Randiztál Neymárral? - kérdezte háromszázhuszonhat és fél oktávval feljebb barátnőm vigyorogva.
- Nem mondanám randinak. - gondolkodtam el.
- DE ETTÉL VELE! - húzogatta szemem előtt a kezét, na meg a szemöldökét.
- NYUGODJÁL MÁR LE! - kiabáltam, mert belekezdett a fél órás tudtamozásba.
- Pedig én tényleg tudtam! - vigyorgott boldogan, és tudtam, hogy ilyenkor egy sörétessel sem lehetne lelőni.
- Elhiszem, de inkább egyél, mert kihűl a kaja!
- De nem tudok... - temette kezeibe az arcát kissé lefehéredve.
Nem tudtam mit mondani, így elkezdtem figyelembe venni a tányérom tartalmát. Rántott hal rizzsel. Mint otthon.
- Te, kisasszony? - kérdezte Müller teli szájjal. - Mit csináltál egy szobában az olasz csődörrel?
Lexy majdnem kiköpte a szájában lévő ételt. Amilyen részegek voltak tegnap a németek, olyan jól emlékeznek mindenre.
- Nem igazán tudom... - hazudta. - Én is megkóstoltam a magam kevert italt és jól kiütött.
- Naa, de biztos történt valami! - erősködött Podolski is.
- Én... tényleg nem emlékszem. - pironkodott mellettem barátnőm, és segélykérően rám nézett.
Kikerekedett szemmel fordultam az ételem felé, jelezvén: "Inkább téged faggassanak, ne pedig engem!". Hangos fújtatására elmosolyodtam.
- Biztos nem volt semmi perve...
- Efm! - figyelmeztettem teli szájjal, hogy éppen étkezem, és semmi esetre sem szeretnék perverzióról, vagy más nem ide illő témáról beszélgetni, illetve fültanúja lenni.
- Jó-jó! Abbahagytam! - nézte tányérját búskomoran, majd lenyeltem a falatom.
- Inkább azt találjátok ki, hogy hogyan fogtok ilyen punnyadtan edzeni.
- Nem csak mi. - pillantott rám Özil. - Ti is velünk szívtok a pályán, hát nehogy már...
- Drága nagybátyám, hát sasnak nézel? - nevettem el magam. - A következő utam egyenesen a hat személynek elegendő francia ágyunk.
- Sas, vagy nem sas... - nézett rám sértődötten Müller. - Kiszálltok szépen a pályára!
Alexával egyszerre nevettünk fel, és elindultunk a szobánk felé.
- Aztán nehogy meglepődjetek, ha felkeltek! - kiáltotta utánunk Lukas.
- Nem fogunk! - intettem hátra, amit nem láthatott, mert Lexy nevetve bevágta mögöttem az ajtót.
- Elhitték. - dőlt be az ágyba, amit én is követtem. Lerúgtam magamról a cipőt, de nem takaróztam be. Tökéletesen hűvös volt, amit imádtam ebben a szobámban. Szemeim lassan becsukódtak, és csak annyit hallottam, hogy barátnőm behúzta a függönyt, majd visszadőlt az ágyba.
- Jó éjt nekünk! - nyöszörögte.
- Jókat álmodjunk... - búgtam én is, és minden elsötétült.
Félig fent voltam, de nem nyitottam ki a szemem. Mély levegőt vettem, a szél lágyan cirógatta az arcomat. Ez imádom az álmokban. Olyan barátságosak és szelídek: olykor hasonlítanak a valóságra. Meg akartam fordulni, de nagyon nehezen ment. Résnyire kinyitottam a szemem, és a hatalmas csillogás elvakított. Álmodnék? Nem hiszem, az túlságosan is valós lenne. Akkor... - nyújtottam oldalra a kezem és hirtelen felültem a hideg víz hatására.
- MI A HALÁL?! - ordítottam.
- Mi a fa... - ugrott meg Alexa is, aminek következtében úgy, ahogy volt beleesett. Hogy hova? Természetesen a medencébe.
- Ezért ma valaki meg fog halni! - kiabáltam még mindig magamat ismételgetve, majd elvigyorodtam.
A szívatások és a harcok... elkezdődtek.
* baka = idióta, buta
- Meg se forduljon a fejedben, hogy segítek! - nyöszörgött. - Semmi életerő nincs bennem.
- Erre van a kávé! - közöltem vele ellentmondást nem tűrő hangon. - Főzök neked egyet. Poldi... - sandítottam az említettre, mivel amióta hazaértünk kerülte a tekintetemet.
- Mi az? - billegett a lábujjhegyén, mint egy kisfiú.
- Furcsán viselkedsz...
- Én? - kérdezte három oktávval feljebb. - Ugyan!
- Nem akarsz valamit elmondani?
- Mit?
- Azt csak te tudhatod.
- Nincs semmi... - rázta a fejét, majd gyors léptekben elindult. - Hozom a slagot!
- Haptákban! - kiáltottam rá, mire futni kezdett.
- Igenis!
- Miért vagy ilyen vele? - kérdezte Lex lebiggyesztett ajakkal. - Olyan vagy, mint Löw!
- Te meg hülye. - morogtam. - Sunyít a huncutja. Egészen biztos, hogy ő kente össze.
- Vagy éppen csak tudja, hogy ki volt az. - vont vállat Özil is.
- Tuti, hogy nem ő volt... - rázta tagadóan barátnőm a színes fürtjeit.
- Fogadjunk?
- Egy fagyiban? - nyújtotta kezét, amit elfogadtam.
- Rendben!
Vigyorogva elindultunk a házunk felé, majd hirtelen megtorpantam.
- Mi van? - állt meg Alexa is.
- Hallod ezt? - mutattam ujjammal felfelé, jelezvén, hogy maradjon csöndbe, mert valaki meghalni készül.
- Hmm... Mintha valami bugyborékolna. - ráncolta a szemöldökét, és ahogy kimondta a mondatát, valami bálnához hasonló állat kicsapódott a medencéből. Csak úgy, szimplán, ahogy illik.
- Tom! - kiáltottuk egyszerre, mikor odarohantunk az illetékeshez. - Jézusom, veled meg mi történt?
- Vettem egy frissítőt... - mutatta fel hüvelykujját. - Csak nem aggódtál, kicsilány?
- Hát hogyne! - löktem vissza a vízbe, majd faarccal elindultam a házunk felé.
- Hé, ezt meg mért kellett? - ért be Lexy is röhögve, mikor már a szobánk felé baktattam.- Nem volt eléggé józan. - jelentettem ki egyszerűen, majd beléptem a gardróbba, és elkezdtem átöltözni. Barátnőm nyaggatására be kellett vallanom, hogy ma valóban meleg van, így felvettem a nekem dobott ruhákat, mondván: "Ha vastagabba jössz ki, garantáltan lelocsollak!". Szerencsére nem kellett kétszer megismételnie, mert egy perc múlva a kiválasztott ruhákban méregettem magam.
- Le kéne fogynom... - állapítottam meg.
- Nekem meg rosszul áll a rózsaszín... - kapta el a karomat és a kijárat felé kezdett vonszolni. - Baka* vagy, nyomás autót mosni, mert Jogi tényleg ki fog penderíteni minket!
Morogva baktattam a kocsi felé, de kedvem azonnal felderült, mikor megláttam, ahogyan Podolski slaggal mossa az autót.
- Téged meg mi lelt?
- Be kell vallanom valamit..
- Éspedig? - fontam magam előtt keresztbe a karjaimat, és vártam, hogy kimondjam: "Én megmondtam!".
- Ami a kocsit illeti... Hummels kente össze, de kérlek ne csináljatok vele semmit, mert ha megtudja, hogy én mondtam el, halott vagyok! - nézett ránk kérlelően, mire kikaptam a kezéből a slagot, amivel majdnem sikerül lelocsolnia.
- Mindenki más az eszembe jutott, csak ő nem... - sóhajtott Lex, majd rám kacsintott. - Nyertem egy fagyit! Viszont, most hozok valami tisztítószert...
- Nem kell! - léptem közelebb a kocsihoz. - Lejön magától is.
A járműmosás gyorsabban és könnyebben ment, mint gondoltam; öt perc alatt kész lettünk vele és mehettünk végre ebédelni.
- Mi a kaja? - kérdeztem helyemet elfoglalva, és akaratlanul is elkezdtem rágcsálni egy ropogós almát.
- Túl sok sav van benne, csak éhesebb leszel. - okoskodott Lexy, mire megforgattam a szememet és egy újabbat haraptam a gyümölcsbe.
- Lexnek igaza van, edzés előtt nem szabad sokat enni. - bólintott Özil is, mire barátnőmmel egyszerre kaptuk fel a fejünket.
- Edzés?!
- Pedig tegnap mondtam is... - vakarta fejét Müller a nemlétező karórájára pillantva. - Úgy hajnali egy fele.
- Mert én biztos figyeltem rád... - nyöszörögte Alexa, és majdnem belefejelt a tányérjába, amiről ő maga sem tudta, hogy hogyan került oda.
- Én meg fél 11 után már nem tartózkodtam a braziloknál.
- Jaaaj, a kisasszony Neymárral romantikázott a tengerparton! - mosolygott negédesen Götze. - Mi volt? Mesélj!
- Mi? Hát... - jöttem zavarba. - Nem volt semmi különös. Beszélgettünk, sétáltunk, aztán meghívott kajálni...
- Hogy mi?! - akad ki Alexa egy pillanat alatt.
- Éjfélkor?! - kontrázott rá nagybátyám is, amit nem értettem.
- Ilyen egészségtelen életmódot! - rázta a fejét Podolski.
- Mi van veletek? - mutogattam olaszosan, ami az osztályfőnökömről ragadt rám.
- Randiztál Neymárral? - kérdezte háromszázhuszonhat és fél oktávval feljebb barátnőm vigyorogva.
- Nem mondanám randinak. - gondolkodtam el.
- DE ETTÉL VELE! - húzogatta szemem előtt a kezét, na meg a szemöldökét.
- NYUGODJÁL MÁR LE! - kiabáltam, mert belekezdett a fél órás tudtamozásba.
- Pedig én tényleg tudtam! - vigyorgott boldogan, és tudtam, hogy ilyenkor egy sörétessel sem lehetne lelőni.
- Elhiszem, de inkább egyél, mert kihűl a kaja!
- De nem tudok... - temette kezeibe az arcát kissé lefehéredve.
Nem tudtam mit mondani, így elkezdtem figyelembe venni a tányérom tartalmát. Rántott hal rizzsel. Mint otthon.
- Te, kisasszony? - kérdezte Müller teli szájjal. - Mit csináltál egy szobában az olasz csődörrel?
Lexy majdnem kiköpte a szájában lévő ételt. Amilyen részegek voltak tegnap a németek, olyan jól emlékeznek mindenre.
- Nem igazán tudom... - hazudta. - Én is megkóstoltam a magam kevert italt és jól kiütött.
- Naa, de biztos történt valami! - erősködött Podolski is.
- Én... tényleg nem emlékszem. - pironkodott mellettem barátnőm, és segélykérően rám nézett.
Kikerekedett szemmel fordultam az ételem felé, jelezvén: "Inkább téged faggassanak, ne pedig engem!". Hangos fújtatására elmosolyodtam.
- Biztos nem volt semmi perve...
- Efm! - figyelmeztettem teli szájjal, hogy éppen étkezem, és semmi esetre sem szeretnék perverzióról, vagy más nem ide illő témáról beszélgetni, illetve fültanúja lenni.
- Jó-jó! Abbahagytam! - nézte tányérját búskomoran, majd lenyeltem a falatom.
- Inkább azt találjátok ki, hogy hogyan fogtok ilyen punnyadtan edzeni.
- Nem csak mi. - pillantott rám Özil. - Ti is velünk szívtok a pályán, hát nehogy már...
- Drága nagybátyám, hát sasnak nézel? - nevettem el magam. - A következő utam egyenesen a hat személynek elegendő francia ágyunk.
- Sas, vagy nem sas... - nézett rám sértődötten Müller. - Kiszálltok szépen a pályára!
Alexával egyszerre nevettünk fel, és elindultunk a szobánk felé.
- Aztán nehogy meglepődjetek, ha felkeltek! - kiáltotta utánunk Lukas.
- Nem fogunk! - intettem hátra, amit nem láthatott, mert Lexy nevetve bevágta mögöttem az ajtót.
- Elhitték. - dőlt be az ágyba, amit én is követtem. Lerúgtam magamról a cipőt, de nem takaróztam be. Tökéletesen hűvös volt, amit imádtam ebben a szobámban. Szemeim lassan becsukódtak, és csak annyit hallottam, hogy barátnőm behúzta a függönyt, majd visszadőlt az ágyba.
- Jó éjt nekünk! - nyöszörögte.
- Jókat álmodjunk... - búgtam én is, és minden elsötétült.
Félig fent voltam, de nem nyitottam ki a szemem. Mély levegőt vettem, a szél lágyan cirógatta az arcomat. Ez imádom az álmokban. Olyan barátságosak és szelídek: olykor hasonlítanak a valóságra. Meg akartam fordulni, de nagyon nehezen ment. Résnyire kinyitottam a szemem, és a hatalmas csillogás elvakított. Álmodnék? Nem hiszem, az túlságosan is valós lenne. Akkor... - nyújtottam oldalra a kezem és hirtelen felültem a hideg víz hatására.
- MI A HALÁL?! - ordítottam.
- Mi a fa... - ugrott meg Alexa is, aminek következtében úgy, ahogy volt beleesett. Hogy hova? Természetesen a medencébe.
- Ezért ma valaki meg fog halni! - kiabáltam még mindig magamat ismételgetve, majd elvigyorodtam.
A szívatások és a harcok... elkezdődtek.
* baka = idióta, buta
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése